Ismét rangos esemény színhelye volt november 22-én este a magyar    szellemi  élet egyik jelentős műhelye: Varga Károly szociológus címben   jelzett új tudományos munkáját ismerhették meg a szakma képviselői és a  "civil" érdeklődők. A vaskos kötet 40 év értékkutatását tárja az olvasók elé, mely -alcíme szerint- egyben Adalék egy új nemzetstratégia megalapozásához.

"A szerző tudása hihetetlen, a világon mindent olvasott, mindenre emlékszik" -ezekkel a méltató szavakkal kezdte a tudóstárs bemutatását Hankiss Elemér egyetemi tanár, majd Varga Károly szakmai életrajzának rövid ismertetésével folytatta. Eszerint a 73 éves kutató egyetemi tanulmányait az ELTE-n végezte, 1958-tól pedig az Eötvös Kollégium tagja lett. 1961-ben francia-német nyelvtanári diplomát szerzett. Ezután két esztendeig a KSH Nemzetközi és Tanulmányi Osztályán dolgozott. Az MTA Szociológiai Kutatócsoportjának egyik alapító tagja, majd a módszertani team vezetője. A 60-as évek közepén két szemesztert töltött a Kölni Egyetem Összehasonlító Társadalomkutatási Intézetében.
1971-ben szerezte meg klinikai pszichológusi diplomáját. Ezt követően 10 hónapos amerikai tanulmányút következett. 1974-ben védte meg kandidátusi disszertációját, melyet az Akadémiai Kiadó adott közre. Ugyanez a kiadó adta ki 1986-ban (majd 1988-ban másodszor) akadémiai doktori disszertációját. 1990-ben címzetes egyetemi tanári címet kapott. Részt vett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem létrehozásában, ő alapította az egyetem szociológiai tanszékét. Később öt éven keresztül vezette a PPKE Bölcsészettudományi Karának Szociológiai Intézetét. Az egyetemről 2001-ben ment nyugdíjba. Kutatási eredményeit tucatnyi könyv, száznál több tudományos folyóiratcikk és csaknem ugyanennyi hazai és külföldi tudományos konferencia-adalék tartalmazza.
Tagja a Munkaügyi Közvetítők és Békéltetők Szolgálatának és a Professzorok Batthyány Körének.


A könyv borítója akár jelképesnek is tekinthető, hiszen két kimagasló magyar művész "találkozását" örökíti meg: Bartók Béla Cantata profana című művének Kovács Margit keramikus általi ábrázolását. Két értékes műalkotás jelenik meg tehát a borítón, mint ahogy Varga Károly könyve is számos értéket tartalmaz, úgymint emancipáció, emberi méltóság, racionalitás. A szerző mégis felteszi a kérdést: Ha ennyi érték vesz körül bennünket, mi az oka a sok borzalomnak? A rengeteg abortusznak? Az elhülyült konzumvilágnak? A válaszkísérlet megtalálható a könyvben, a tanár úr e helyt csupán Nyíri Tamás professzor véleményét idézi: Nincs jövője az emberi kultúrának vallások nélkül, de akkor sincs, ha a vallások olyanok maradnak, mint most.
Ezen a ponton Hankiss Elemér kísérletet tesz Varga doktor kutatási területeinek felsorolására. Íme, a teljesség igénye nélkül: értékkutatás, életminőség kutatás, akciókutatás, hatalmi hierarchiák mérése, pártpreferenciák értékhátterének vizsgálata, menedzsment-kutatás, az értékek szerepe a társadalmi és politikai stratégiák kialakításában, stb.
A szerző a világ minden pontjáról hozta be Magyarországra a tudomány legfrisebb eredményeit.
Különös kettősség jellemzi. Magát mérsékelten tudja csak menedzselni, bár mindent tud a menedzsmentről. Hatalmas adatbázissal dolgozik, szigorú módszertani fegyelmet tart, melyet Hankiss unalmasnak érez, ám prófétai hevülete izgalmassá teszi ezt az egyébként unalmas tudományterületet. Valójában az igazság, a jövő, a nemzet, a hit, az újjászületés érdekli,

ugyanakkor elvész az alaposságban, minden állítását minimum hússzor ellenőrzi, illetve támasztja alá más szerzőkkel.
Művében részletesen ír a rendszerváltás főbb elméleteiről, így kollégája, Kulcsár Kálmán elméletéről is. Kulcsárt kezdettől fogva kommunistának és konzervatívnak is tartották. Rendszerváltás-elmélete szerint aktuális erők csináltak turbulenciát, a lényeg mégis a hosszútávúság volt. Mellékes epizódnak érzi a 40 év szocializmust. A Varga-könyvben szintén szereplő Szelényi Iván (aki saját vállalása szerint az "önkritika önkritikájának az önkritikája") a posztmodern iróniánál kötött ki, amire büszke is. A szerző úgy véli, Vitányi Iván értékelméletével az a baj, hogy szerinte művileg elő lehet állítani azokat az eszközöket, melyekkel értékek jöhetnek létre. Íme, néhány kiragadott megállapítás a könyvből.
"Csúcsértéknek tekintem például az emancipációt, ezért frontálisan szembekerülök az egyházzal. Ők még mindig kárhoztatják a felvilágosodást, Voltaire-t, mely minden rossz okozója. A felvilágosodás durva félreértelmezése, hogy az a vallás ellen volt. A liberalizmust igen nagyra tartom, annak ellenére, hogy ezzel sokakat elidegenítek magamtól" -vallja Varga Károly. A szociológus szerint az emancipációs értékek annyira erősek voltak, hogy még a frontvonalon is átcsaptak a második világ- háborúban (ezt nevezi "Lili Marleen modell"-nek). A célérték a szabadság volt, amely nyugatról érkezett, és átitatta a kelet-közép-európai társadalmakat és az uralkodó réteget éppen úgy, ahogy a felvilágosodás is hatott korának uralkodóira.
A szerző a rendszerváltással kapcsolatban érdekességként említi, hogy 1991-ben óriási volt az emberek bizalma a katolikus egyház felé, ám ez a bizalom röpke fél esztendő alatt elpárolgott. Egy jelen lévő hallgatója valószínűsíti, hogy krízishelyzetek idején átmenetileg mindenhol megnő a vallás szerepe, amely aztán a későbbi, konszolidációs helyzetben hirtelen lecsökken, mivel az egyház nem képes, nem lehet képes megfelelni a felfokozott elvárásoknak. Ez a megállapítás természetesen a vallás mély- struktúráját nem érinti.
Az Értékek fénykörében című munkát a következő szavakkal ajánlja a kiadó: "A didaktikus célt is vállaló szakkönyv diszciplináris alapossága és gondolatgazdagsága mellett kommunikatív ("használóbarát") közlésmódjával illeszkedik az egyetemi ifjúság és általában a mai értelmiség gondolkodásmódjához és problémaérzékenységéhez."
Ezen túl Hankiss Elemér még azt is hozzáteszi, hogy Varga Károly közvetítő és békéltető akciókutatóként talán a mai magyar politikai pártok közti harcban is tudna ilyen mediátor-szerepet játszani. Azt nem tudni, hogy a 73 éves kutató vállalkozik-e erre a békéltetésre, az viszont biztos, hogy aki kezébe veszi és elolvassa a könyvet, az korunk egyik legnagyobb élő szociológus-professzorának a gondolataival, megállapításaival lehet gazdagabb.


Bencsik Gyula